Fishby LogoFishby

Bodorka

Biztonságos

Rutilus rutilus

Más néven: Vörösszárnyú keszeg, Rutilus, Roach

Van egy fotója? Azonosítsa a halat azonnal a Fishby alkalmazással.

Alkalmazás megnyitása

Leírás

A bodorka (Rutilus rutilus) a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó, Európa és Nyugat-Ázsia édesvizeiben széles körben elterjedt halfaj. Jellegzetes megjelenésű, alkalmazkodóképes hal, amely a legkülönfélébb vízi élőhelyeken megél. Fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémákban, mint a ragadozó halak tápláléka, és gyakori célpontja a sporthorgászoknak.

Fizikai jellemzők

Testalak
compressed
Színezet
A háta sötét, kékeszöld vagy barnás, oldalai ezüstösek, hasa fehér. A mell-, has- és farokúszók vöröses árnyalatúak, különösen az ívási időszakban. A szivárványhártya gyakran vöröses vagy narancssárgás.
Pikkely típus
cycloid
Szájpozíció
terminal
Megkülönböztető jegyek
Vöröses szivárványhártya, Vöröses úszók, Oldalvonal mentén 40-45 pikkely, A hátúszó a hasúszók töve felett kezdődik
Hátúszó
Egy hátúszó, 10-12 sugárral. A hátúszó a hasúszók töve felett kezdődik.
Farokúszó
Mélyen bemetszett, villás farokúszó.
Mellúszó
Páros mellúszók, vöröses árnyalattal.
Megkülönböztető uszonyok
A mell-, has- és farokúszók vöröses színezetűek, ami különösen szembetűnő az ívási időszakban.

Azonosítási tippek

Szivárványhártya színe

A bodorka szivárványhártyája gyakran vöröses vagy narancssárgás, ami jó megkülönböztető jegy.

Úszók színe

A mell-, has- és farokúszók vöröses árnyalatúak, különösen az ívási időszakban.

Hátúszó elhelyezkedése

A hátúszó a hasúszók töve felett kezdődik, ellentétben például a vörösszárnyú keszeggel, ahol hátrébb helyezkedik el.

Pikkelyszám az oldalvonalon

Az oldalvonal mentén 40-45 pikkely található, ami segíthet a hasonló fajoktól való megkülönböztetésben.

Élőhely

Víztípus
freshwater
Mélység
Általában a sekélyebb, növényzettel borított részeket kedveli, de megtalálható mélyebb vizekben is.
Környezet
Tavak, holtágak, lassú folyású folyók, csatornák, víztározók. Előnyben részesíti a növényzettel dúsan benőtt, iszapos vagy homokos aljzatú területeket. Tolerálja a változó vízhőmérsékletet és a mérsékelt vízszennyezést.
Földrajzi elterjedés
Európa és Nyugat-Ázsia nagy része, az Atlanti-óceántól az Urálig. Északon Skandináviától délen a Pireneusi-félszigetig és a Balkánig terjed az elterjedési területe. Magyarországon az egyik leggyakoribb halfaj.

Akváriumi információk

  • Gondozási szint: intermediate
  • Temperamentum: peaceful
  • Étrend: omnivore
  • Minimális tartályméret: 500 liter
  • Hőmérséklet: 10-22 °C
  • pH szint: 6.5-8.0
  • Keménység: 5-20 dGH
  • Kompatibilitás: Jól tartható hasonló méretű, békés, hidegvízi fajokkal, például dévérkeszeggel, compóval. Kerülni kell a túl agresszív vagy túl kicsi halakat.
  • Különleges igények: Nagy, jól szűrt akváriumot igényel, bőséges úszótérrel és búvóhelyekkel. A víz oxigénellátása kulcsfontosságú. Társas hal, ezért legalább 5-6 egyedből álló csapatban érdemes tartani.

Vadon élő információk

  • Természetvédelmi státusz: least concern
  • Szezonalitás: Egész évben fogható, de a tavaszi ívási időszakban (április-május) a horgászata korlátozott lehet a helyi szabályozásoktól függően. A legjobb fogási időszakok a tavasz vége és az ősz.
  • Piaci ár: Alacsony
  • Kereskedelmi jelentőség: low
  • Íz: Enyhe, kissé iszapos ízű lehet, különösen az idősebb példányoknál.
  • Állag: Fehér, puha hús, sok apró szálkával.
  • Elkészítési módok: Sütés, Főzés (halászlé), Pácolás, Füstölés
  • Tápérték: Fehérjében gazdag, alacsony zsírtartalmú hal. Omega-3 zsírsavakat is tartalmaz.

Főbb tények

Alkalmazkodóképességbehavior

A bodorka rendkívül alkalmazkodóképes halfaj, amely a legkülönfélébb vízi élőhelyeken képes megélni, a tiszta hegyi patakoktól a szennyezettebb állóvizekig.

Ívási viselkedésbehavior

Tavasszal, április-májusban ívik, sekély, növényzettel dúsan benőtt területeken. Az ikrákat a vízinövényekre rakja. Az ívó hímek testén nászkiütések (gyöngykék) jelennek meg.

Táplálkozásbehavior

Mindenevő, tápláléka gerinctelenekből (rovarlárvák, férgek, csigák), növényi anyagokból (algák, vízinövények) és detritusból áll. A fiatal egyedek zooplanktonnal táplálkoznak.

Ökológiai szerepinteresting

Fontos táplálékforrás számos ragadozó hal (pl. csuka, süllő, harcsa) és vízi madár számára, így kulcsszerepet játszik a vízi táplálékláncban.

Hibridizációevolution

Gyakran hibridizálódik más pontyfélékkel, például dévérkeszeggel, vörösszárnyú keszeggel vagy karikakeszeggel, ami megnehezítheti az azonosítását.

Biztonsági információk

Biztonságos
  • Biztonsági szint: safe
  • Mérgező: Nem
  • Ehetőség: edible
  • Kezelési megjegyzések: Nincsenek különleges kezelési óvintézkedések. A kopoltyúfedők élesek lehetnek, ezért óvatosan kell bánni vele. A horgászoknak javasolt a kíméletes visszaengedés, ha nem tartják meg.

Hasonló fajok

Vörösszárnyú keszeg

Scardinius erythrophthalmus

A vörösszárnyú keszeg hátúszója hátrébb, a hasúszók töve mögött kezdődik. Szeme aranysárga, nem vöröses. Teste magasabb, oldalról jobban lapított. A szája felfelé álló.

Jászkeszeg

Leuciscus idus

A jászkeszeg teste nyúlánkabb, áramvonalasabb. Szeme sárgás, úszói sötétebbek, kevésbé vörösesek. A szája végállású, de kevésbé felfelé irányuló, mint a vörösszárnyú keszegé.

Dévérkeszeg

Abramis brama

A dévérkeszeg teste sokkal magasabb és oldalról lapítottabb. Hosszú hátúszója van, és a szája alsó állású, ormányszerűen kinyújtható.

Tudományos besorolás

Ország
Animalia
Törzs
Chordata
Osztály
Actinopterygii
Rend
Cypriniformes
Család
Cyprinidae
Nemzetség
Rutilus
Faj
Rutilus rutilus

Fedezze fel: Bodorka

Azonosítson halakat bárhol

Ingyenes iOS-en, Androidon és a weben. Fotós azonosítás, részletes fajleírások és még sok más.

Megnyitás az alkalmazásban